Mint felületfűtés ez a módszer a leginkább elterjedt. Számos előnye mellett megemlítendő, hogy ez a fűtési rendszer párosul a legjobban a kondenzációs technológiával. Nem foglalják radiátorok a helyet, így az esztétikai előny sem elhanyagolható. A rendszer rendkívül lassan hűl ki, nagy a hőtehetetlensége. Sokáig tartja a meleget. A radiátoros fűtéssel ellentétben a helyiségekben kevésbé kavarodik fel a por.
Ezen fűtési rendszerek a padlófűtéshez hasonlóan szintén alacsony előremenő fűtővíz-hőmérséklettel üzemeltethetők (35-42°C). Ebből következik a gazdaságos üzemelés és az alacsony porterhelés. Ezzel szemben a sugárzásos hőleadás aránya a padlófűtéshez képest magasabb. Kialakul az ember és a környező (fűtött) felületek között a sugárzási egyensúly, ezáltal magasabb hőkomfortot elérve. Így további előnyt jelent, hogy a helyiség levegő hőmérséklete akár több fokkal is alacsonyabban tartható, amellyel költséget takaríthatunk meg.
A falfűtés további előnye a mennyezetfűtés mellett, hogy hűtésre is alkalmas. Mivel hűtés esetén is sugárzással történik a hőelvonás, nem jelentkezik huzathatás, így nyáron is élvezhetjük a tökéletes hőkomfortot. Fontos megemlíteni, hogy szabályzásra gyorsabban reagál, mint a padlófűtések általában. Hátránya, hogy fokozottan oda kell figyelnünk, mikor képet, vagy polcot akarunk felrögzíteni a falra. Könnyen megsérthetjük a vezetékeket, és ekkor csak bontással lehet kiküszöbölni a problémát.